A téli fásultságról
Az év kezdetén sok ember küzd a fásultsággal. A decemberrel elmúlt a meghitt ünnepre készülődés, karácsony melegsége, vége a pihenésnek, újrakezdődnek a munkás hétköznapok. Ezzel párhuzamosan könnyen bekerülhetünk egy negatív spirálba, miszerint a tél második felét egyhangúnak és borongósnak látjuk, kedvtelenné, fáradttá, aluszékonnyá válunk. Ha engedünk a negatív gondolatoknak, akkor a szomorúság tartósan beveszi magát lelkünkbe, elveszíthetjük jókedvünket, lendületünket. Rosszabb esetben stabilitásunkat, terveinket, hitünket, önbizalmunkat is…
Hogyan álljunk ellent a negatív gondolatoknak és érzéseknek?
Váltsunk fókuszt! Az imént említett negatív gondolati spirál úgy tud kialakulni, hogy felnagyítjuk mindennapjaink kevésbé izgalmas és örömteli részeit. Ez pont ellentétes folyamat azzal, amikor azt mondjuk, hogy a szerelmesek rózsaszín szemüvegen keresztül látják a világot. Ebben az esetben egy szürke, negatív szemüveget veszünk fel, panaszkodni és nyűglődni kezdünk.
„Unom a munkám.” „Utálom, hogy olyan korán fel kell kelni hétköznap. Mikor lesz már hétvége?” „Ebben a hidegben nincs kedvem kimozdulni otthonról.” „Lehangol, hogy hamar sötétedik. Utálom a telet, mikor lesz már tavasz?” „Miért kell már megint meglátogatni a rokonokat? Nincs kedvem társaságba menni, nem akarok találkozni senkivel.” „Olyan sokat kell dolgoznom a munkahelyen és otthon is, ha tehetném, inkább nem csinálnék semmit.”
Na ez a nyűglődés vezet a fásultsághoz, a téli depresszióhoz. Ha jót akarunk magunknak, vegyük le azt a szürke szemüveget, és forduljunk mindennapjaink örömteli, kedves, szeretetteli részei felé, és kezdjük inkább azokat felnagyítani. Legfontosabb kérdéseink a következők: Hogyan tudok örömmel részt venni abban, amit eddig unalmasnak tartottam? Tudom- e máshogyan értelmezni életemben azokat a tényezőket, amelyeket eddig tehernek láttam? Hogyan tudok könnyedebben tekinteni a feszültségteli szituációkra – biztos, hogy azok olyan nehezek, súlyosak? Megtehetem, hogy elkezdek arra fókuszálni, ami van, aminek tudok örülni, amiért hálás vagyok, ami feldob. Ha úgy érzem, ebből jelenleg kevés van, akkor értelemszerűen teremtek magamnak.
Tehetjük ezt pl. zenehallgatással, tánccal – nem véletlen, hogy a farsang időszaka a bálok, a táncos mulatságok ideje. Ilyenkor mindig is összejöttek az emberek, hogy kitáncolják, kimozogják magukból a feszültségeket, a lehangoltságot. Hogy az álarcok által levessék magukról a megszokottságot, az unalmat is. Hogy kinevessék a hideget, a sötétséget és önmaguk rossz tulajdonságait. Télen kifejezetten fontos, hogy legyünk emberek között, nagyon sokat adnak a barátokkal töltött meghitt, nevetéssel teli esték is, és persze az intim- szerelmes pillanatok párunkkal. Az is jó megoldás, hogy intenzívebben kezdünk foglalkozni a hobbinkkal, legyen az kézműveskedés, blogírás, nyelvtanulás, olvasás vagy tai chi tanfolyam. A sporttal mindig nyerhetünk, ez az egyik legkézenfekvőbb módja, hogy feltornázzuk a napsütés hiányában lecsökkent endorfinszintünket. Vessük bele magunkat a tevékenykedésbe, ennek nem az erőltetése a lényeg, hanem hogy átadjuk magunkat az aktivitás által érzett örömnek. És természetesen jöhetnek a téli kirándulások 😊 Használjuk ki, hogy időt tölthetünk a havas erdőben. A hó borította természet nemcsak gyönyörű, hanem különleges csendet, békességet közvetít. Ha sétálunk pár órát a téli erdőben, úgy érezhetjük, helyre kerülnek a dolgok bennünk. Kijárjuk mindennapjaink káoszát, lelkünkben a nyugalom lesz úrrá, és könnyedén- természetesen válaszokat kaphatunk kérdéseinkre. Ajánlom például a börzsönyi Nagy- hideg hegyet, útközben a mára nem működő Magas Tax turistaháznál mintha téli meseerdőbe csöppenne az ember.
Ha tehát azt vesszük észre, hogy nyűglődünk, pedig valójában rendben mennek a dolgok körülöttünk, akkor tegyünk azért, hogy felélesszük magunkban a jókedvet, az életörömöt. Töltsünk el időt azzal, hogy (akár csak gondolati szinten éber tudatállapotban, akár meditációban) ráhangolódunk a könnyedségre, a tágasságra, és nyissuk meg magunkat a szabadságérzés, a lazaság, a fény előtt.
