Az önismeretről
Az önismeretről sokan sokféleképpen írtak már. De újra és újra érdemes elővennünk, mit jelent és miért fontos, ha valaki önismeretet tanul.
Alapszintű önismereti tanulásnál az egyén először is áttekinti azt, hogy hogyan áll jelenlegi élete, hogy mi és kik veszik körül most az életben. Alakul egy megértése arról, hogy honnan jött, honnan indult, azaz nagyjából milyen korábbi életesemények és tapasztalatok alakították eddigi személyiségét és életkörülményeit. Elkezdi felmérni jó és rossz tulajdonságait, képességeit, hiányosságait, ezekkel időről-időre szembenéz. Megvizsgálja uralkodó érzelmeit, és ezzel kapcsolatban azt is, hogy érdemes lenne- e rajtuk változtatni. Elkezdi tudatosítani azt, hogy merre tart, mik a törekvései, és hogy milyen értékek mentén szeretné élni az életét.
Miért hasznos ez?
Mert ha mindezeket összegzi (ha szükséges, akkor szakember segítségével), akkor az az érzés alakul ki benne, hogy ezek a dolgok meghatározzák őt. Nem lóg a levegőben, nemcsak lebeg és sodródik gondolatai és érzelmei között. Függetleníteni tudja magát a társadalom elvárásaitól, és nem a másoknak való megfelelés határozza meg a cselekedeteit. Úgy érzi, hogy életének van egy súlya, van egy jól meghatározott iránya. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy személyisége rendezett, stabil legyen.
Lehetőségünk van persze a mélyebb megismerésre is, önmagunkra tekinthetünk ugyanis érzetek szintjén is. Különféle vizualizációs gyakorlatok, meditációs technikák segítségével megtanulhatjuk megérezni teljesebb lényünket. Megtanulhatjuk, hogyan kapcsolódjunk össze a belső hanggal, így könnyebben megjönnek a válaszok kérdéseinkre. Ezzel együtt tisztábban látjuk, hogy mit kell tennünk a mindennapjainkban, és hogy cselekedeteink milyen következményekkel járhatnak. Egyre inkább megszűnnek a kételyeink, és nő az önbecsülésünk. Gyorsabban visszatalálunk belső nyugalmunkhoz, és ráérezhetünk a társadalmi torzításoktól mentes, bensőnkből fakadó céljainkra.
Emellett az emberségünkhöz, mély emberi értékeinkhez térhetünk vissza az önmegismerő úton. Pszichológiai munkám során egyre gyakrabban találkozom vele, és ijesztőnek tartom, hogy sokan nem tudják felidézni magukban a szeretet érzését. A hétköznapok, a rohanás, az okostelefonok világa jó sok információval és teendővel látja el az agyunkat. A szívünktől viszont eltávolít, az érzéseinket sekélyessé teszi. Ne felejtsük el, hogy az emberség, az emberi élet nemcsak a munka, a kapcsolatok, a hétköznapi tevékenységek és a kütyük világáról szól. Áthat minket egy szellemiség, a lelkiség, és érdemes ehhez közelednünk. Több mély érzést élhetünk így át, mindennapjainkat jobban átjárja a jókedv, a szeretet, a szabadságérzés. Ha foglalkozunk az önismerettel, akkor emberibbek leszünk, jobb emberek leszünk.
