2017 óta szervezek párkeresőknek szóló önismereti kirándulásokat, és az a gyakorlat alakult ki, hogy a jelentkezőket felhívom telefonon, hogy bővebben is meséljek a túrákról. Mivel a címben szereplő kérdést többen felteszik ilyenkor nekem, arra gondoltam, érdemes egy rövid összefoglalót készítenem, hátha másokat is érdekel a válasz.

A résztvevők nagy része arról számol be, hogy:

  • eleve szívesen töltenek időt a természetben, és érdekesnek találják a koncepciót, hogy túrázás közben másokkal ismerkedjenek, beszélgessenek.
  • megkönnyebbülnek, hogy nem randi-túráról van szó, ezáltal oldódik a feszültség, hogy most kötelezően össze kell jönni valakivel.
  • ugyanakkor izgalmasnak tartják, hogy egyedülállók vesznek részt a programon, ahol akár megismerkedhetnek valakivel, vagy barátokat szerezhetnek.
  • jólesik nekik, hogy moderációm hatására hamar fel tudnak oldódni idegenek között is, és egy közösség tagjává válhatnak.
  • örülnek annak, hogy pszichológusi tapasztatalaimat megosztva beszélünk a párkeresés kérdéseiről, anélkül, hogy olyan saját érzéseket, élményeket kelljen megosztani, ami kellemetlen vagy túl intim lenne.
  • a beszélgetések során felszabadító átélni a „másnak is hasonló nehézsége van ezzel, mint nekem” vagy a „húú, más nehezebb helyzetben van, mint én” érzést, vagy éppen a megerősítést, hogy „igen, akkor ezt megfelelően gondolom/csinálom”.
  • büszkék arra, hogy komfort zónájukat akár többszörösen átlépik, egyrészt részt vesznek egy új helyzetben idegen emberekkel, másrészt nem riadnak vissza az optimálistól eltérő időjárástól sem (pl. csepegő eső).
  • hasznosnak tartják a témákat, és hogy olyan felismerésekre jutnak a párkeresési önismeret területén, amelyekre addig/máshol nem gondoltak.

Ha tetszik a lehetőség, és szívesen részt vennél valamelyik túrán, akkor figyeld az Önismereti túrák Facebook oldalt, vagy az onismeretiturak.hu weboldalt, és jelentkezz az aktuális programra az adrienn.palosi@gmail.com címen. Örömmel látlak! 🙂