Hetek óta elzártságban az ország. A többség idejének nagy részét otthonában tölti, kevesebb a program, és elvileg több időnk szabadult fel, amelyet hasznos- értékes tevékenységekre fordíthatunk. Sokan felismerik ezt, és egyre másra jelennek meg a cikkek, előadások a személyes növekedésről.

Valóban érdemes megállni és egy belső önvizsgálatot tartani. Megvizsgálni érzelmeinket, kapcsolódni lelkünkhöz; ránézni, hogy milyen irányba indult el életünk. A szokatlan mindennapok, a bezártság során talán jobban rálátunk szokásainkra, életvitelünkre. Könnyebben észrevehetjük, van- e olyan terület, olyan tulajdonságok, melyek az elmúlt időszakban rossz irányt vettek, melyeken érdemes lenne változtatni.

Először is azonban van itt egy feladatunk 🙂 Mielőtt jobban elmélyedünk a fejlődés lehetőségeiben, fel kell tennünk magunknak néhány kérdést.

„Pihentem eleget?”

„Elég kipihent vagyok- e ahhoz, hogy időmet a személyes fejlődésre szánjam?”

Aki úgy érzi, hogy még mindig fáradt, és ez a fáradtság nem betegségből fakad, annak tudnia kell pihenésre szánnia az idejét. Sokan most állnak meg először hosszú hónapok, évek pörgése után. Nem kell rohanni sehová, megengedett a pihenés, ér a megállás.

„Szívesen foglalkozom az önfejlődéssel? Valóban indíttatást, kedvet érzek rá?”

„Vagy a karanténban is túlzsúfolom az időmet feladatokkal?”

Ne a médiából érkező sugallatok hatásása kezdjünk önfejlesztésbe. Legyünk éberek, és óvakodjunk a „mindig hatékonynak kell lennem” típusú gondolatoktól. Az élet nem egy gyár, amelyben minden percet maximális produktivitással kell kitölteni. Az önismereti munka akkor lesz valóban őszinte, ha valaki természetes készetetést érez rá. Fel kell mérnünk magunkban tehát, hogy a médiából érkező hírek nem okoznak- e túlzott szorongásokat bennünk ebben a tekintetben.  Meg kell vizsgálnunk, hogy csakis a „légy produktív a karanténban is” felhívás vezérel minket (azaz egy külső elvárásnak szeretnénk megfelelni), vagy valóban van kedvünk magunkon, a jellemünkön, esetleges hibáinkon dolgozni. Ha most nem érezzük a belső munka szükségét, vagy fáradtak vagyunk, az rendben van. Akkor inkább pihenjünk, sportoljunk, éljünk a hobbinknak a szabadidőnkben.

Van, akinek pedig pont jól jön, hogy strukturáltan lehet önismereti kérdésekkel foglalkozni. Aki már nehezen tud mit kezdeni az otthonléttel, és szívesen veszi az aktivitást.

A bevezető nap önismereti gyakorlata tehát összefoglalva: nézzünk magunkba, valóban van- e belső indíttatásunk, kedvünk ehhez, majd hozzunk egy döntést arról, szánunk- e időt és energiát most a belső munkára.

Szép napot kívánok!

Pálosi Adrienn, pszichológus