Személyes növekedés karanténban 5. NAP: Félelem és félelemnélküliség

Szerző: Adrienn Közzétéve:

A félelem egy hiedelem és egy felhalmozott érzés, mely rossz tapasztalatokból, bizonytalanságból, a szeretet és a bizalom hiányából fakad.

A félelem nem egyidős az emberiséggel, fajunk agyi és idegrendszeri fejlődése nyomán keletkezett, amikor képesek voltunk a negatív tapasztalatainkat hosszabb ideig megőrizni. Mivel a túlélésünk szempontjából a negatív történések elkerülése fontosabb volt, ezért agyunk, idegrendszerünk és érzelmi világunk sokkal érzékenyebb, és sokkal fontosabb számára, hogy a negatív tapasztalatokra emlékezzen, mintsem a pozitívakra.

A félelem tehát az emberi lét természetes velejárója, az a szerepe, hogy megóvjon bennünket a veszélytől, a testi- lelki sérülésektől.

A túlzott félelem azonban érzelmi és cselekvéses blokkokat képez bennünk. Önfeledtségünket, boldogságunkat korlátozza, zárttá, merevvé tesz. Illúzióban tart, átszínezi az élettörténetünket, és másmilyennek mutatja be a világot. Torzítja a gondolkodást, torzítja a világképünket.

A félelmek valójában megoldatlan problémák.

A személyiség számára ismeretlen területtel találkozik, amivel nem tud mit kezdeni, így félelmet gyárt belőle. Hajlamunk van arra, hogy amit nem ismerünk, arról képesek vagyunk a legrosszabbat gondolni. A saját gondolataink rabjává válunk, ezért nem tudunk előre lépni.

Tehát ha már túl erőssé válik egy félelem, akkor arra figyelmeztet engem, hogy valamit nem oldottam meg belül. Hogy felmerült egy belső kérdés, és azt nem tudtam megválaszolni. Egy probléma, amit nem tudtam megoldani. Vagy felmerült egy belső igény, egy cél, és nem tudtam, hogyan haladjak felé.

Milyen érzés a félelemnélküliség?

Nem azt jelenti, hogy soha nem félünk semmitől. Hanem, hogy el tudjuk engedni a félelmeket. Helyettük konstruktívan gondolkodunk és megoldásokat keresünk. Megértjük, mi van félelmeink hátterében, és ha megértjük, a félelem lehetősége töredékére csökken. Helyette tudatossággal, bizalommal és benső békével teli életet építünk. Ezt megszokatjuk az agyunkkal és idegrendszerünkkel, és ezért a testünk is az optimális szinten fog működni.

A félelem ellen nagy önismereti munkát kell kifejteni. Szeretni kell a félelmeket, mert sok mindent tanítanak nekünk saját magunkról. El kell fogadnunk őket, hiszen figyelmeztető jellegűek, gondolkodni és problémát megoldani tanítanak bennünket. Ez a gondolat egy alapvető világnézetet is közvetít felénk: a világ velünk van. Az élet nem azért jön létre, hogy folyton gátat szabjon önmagának, hanem hogy teremtő legyen.

Kérdések:

„Mitől félek az életemben?”

„Életemet inkább pozitív vagy negatív események sorozatának látom?”

„Milyen ember lennék, ha nem félnék, ha nem lenne bennem félelem?”

Barátsággal:

Pálosi Adrienn, pszichológus