Személyes növekedés karanténban 6. NAP: Önelfogadás és önmegvalósítás
Az önelfogadás egy magam felé mozdulás. Rájövök, hogy nem élhetek folyton más elvárásai szerint, a társadalom elvárásai szerint vagy éppen képzelt elvárásoknak megfelelve. Ehelyett meg kell értenem magam, meg kell értenem, ki is vagyok valójában, és közelednem kell magamhoz. Közelednem kell a nehéz dolgokhoz is és a jó dolgokhoz is. Meg kell értenem és szeretnem magam.
Saját életemben én vagyok az etalon. Ez azt jelenti, hogy nem hasonlítgatom össze magam, nem máshoz mérem magam. Ahogyan mélyen megismerem magam, meg tudom határozni, hogy mi fontos az életemben, és afelé haladok lépésről- lépésre.
Hátralévő életemet ezzel a megismert önmagammal fogom élni, ezért fontos, hogy semmiféle nyílt vagy burkolt ellenérzés ne legyen bennem.
Az önelfogadásban örömöt találok jó tulajdonságaimban, erősségeimben, szinte lubickolok abban, hogy kiteljesedhetek bennük. Gyengeségeimet, esendőségemet pedig gondoskodással figyelem, türelemmel fordulok magam felé. Lépésről- lépésre változtatok rajtuk, nem várok el magamtól lehetetlen dolgokat. Tisztában vagyok vele, hogy idővel, türelemmel képes vagyok változtatni azon, amin szükségét látom. Tudatosítom azt, hogy nem elvárás a tökéletesség, senki nem tökéletes.
A valódi önelfogadás magában rejti a nyitottságot is, ezzel együtt annak tudását, hogy nem vagyok elzárva semmitől. Nem vagyok elzárva a boldogságtól, a szeretettől, a lehetőségektől. Nem vagyok egyedül, az élet velem van, és valójában lehetőségek vesznek körül.
Az önelfogadás megvalósítása nagyon próbára tesz minket, ezért nagyszerű feladat.
Az önmegvalósításról:
Ha sikerül az önelfogadást működtetnünk, megvalósíthatjuk a belőlünk kibontakozó lehetőségeinket és céljainkat. Felfedezzük, hogy értékek vannak bennünk, és ezeket az értékeket használnunk érdemes. Ezekkel az értékekkel – melyek mindenkiben ott vannak – adunk igazán a környezetünknek és a világunknak. Az önmegvalósító ember kilép a tehetetlenség mocsarából, és alkotóvá válik.
Kérdéseink:
„Elfogadással vagy elvárásokkal tekintek általában magamra?”
„Jelen van mindennapjaimban az elégedettség, vagy folyton többre, másra vágyom?”
„Hogyan tudok elfogadó lenni saját magammal?”
„Milyen az, amikor bátorítással, gondoskodással tekintek magamra?”
Folytatjuk holnap az alkotással, kreativitással.
Tartalmas belső munkát kívánok!
Pálosi Adrienn, pszichológus
