Személyes növekedés karanténban 7. NAP: Kreativitás vs. lezárás
Kreativitásra az evolúcióban és a különféle nehézségek közepette állandóan szükségünk volt.
Amikor egy ember megtanulja elfogadni és szeretni önmagát, bizalommal telik meg, önmaga megismerése közben képessé válik kreativitásának kibontakoztatására. A kreativitás minden emberben jelen van, sokféle irányba halad, és minden irány fontos.
Tehát bizalommal tekintek az életre, és felszínre jöhetnek eredeti ötleteim. A világ kinyílik számomra, és indíttatást érzek arra, hogy megvalósítsak dolgokat. Fontos, hogy ez egy benső indíttatás. A belső harmóniában egy természetes indíttatás jelenik meg bennem, hogy aktívan foglalkozzak az engem érdeklő dolgokkal. Tehát nem külső elvárásoknak felelek meg, hanem belülről jön a sugallat, hogy mivel foglalkozzak, milyen irányba menjek el, összhangban lényemmel, érdeklődésemmel, képességeimmel, tehetségemmel.
A kreatív életvezetésben nagyon erős a tudatom arról, hogy az élet velem van, és nem ellenem. Az élet azt várja, hogy kihozzak magamból dolgokat, hogy kibontakoztassam magam. Megjelenik bennem egy kalandvágy, egy kísérletező kedv, az életet színesnek és lehetőségek tárházának látom. Tisztában vagyok azzal, hogy a nehézségeknek nem az a szerepe, hogy megfutamítsanak, hanem, hogy fejlesszem teherbírásomat, megküzdő képességemet. A kreatív elme nem azt mondja, hogy valamit nem lehet megcsinálni, hanem azt kutatja, hogy hogyan lehet. A félelmek tehát nem szűkítenek be, nem félelem alapú a gondolkodásom. Az utamba kerülő akadályokat megoldom; könnyedén, akár játékosan átlépek rajtuk.
A kreatív elme alkalmazkodó és rugalmas, képes új viszonylatokat teremteni maga körül. Örömmel veszi a változást, hiszen az egy lehetőség a megújulásra.
Ebben az értelemben az élet alapvető jelmondata: létezem, tehát megvalósítok.
A kreativitás annak a képessége és lehetősége, hogy megmutassuk, mi van a lelkünkben.
Lezárás:
A lezárás egy szűkítés, amikor az egyén azt kezdi valóságnak hinni, hogy nincsenek lehetőségek. Beszűkíti az életterét, gondolkodását, problémamegoldó képességét. Nehezen reagál a külső hatásokra, félelemből reagál, visszahúzódik. Rossz tapasztalatoknak, félelmeknek hisz, és leszűkíti saját mozgásterét. A kishitűség és a világba vetett bizalom hiánya jellemzi, a korlátokat látja inkább. Idejét és energiáját a csüggedés, a kétely, a külső megerősítések keresése foglalja le.
Alapvető hozzáállása az élethez, az hogy „nincs”, illetve, hogy „nem lehet”.
Önismereti kérdések:
„Mit jelen számomra a kreativitás?”
„Hol jelenik meg életemben a kreativitás?”
„Nyitottnak tartom magam (az ötletesség, problémamegoldás terén), vagy a bezártság jellemez inkább?”
„Hamar bedobom a törölközőt nehézségek esetén, vagy aktívan (életörömmel/játékosan/kreatívan) keresem a megoldásokat?”
Jó munkát kívánok!
Pálosi Adrienn, pszichológus
