A dinamizmus egy olyan ember sajátja, aki éli és működteti a saját energiáit, érzelmeit és lehetőségeit. Az ember önmaga megismerése és megtapasztalása után cselekvővé válik, kitör a tétlenségből.

A dinamikus ember tudja, hogy az élet természetes része a cselekvés. Ahogyan világunk folytonos mozgásban van, nekünk is folyamatosan cselekvőnek kell lennünk, mindig megújulnunk. A cselekvéssel beindítjuk energiáinkat, ezek felfrissítenek bennünket, új életet, új lehetőségeket hoznak életünkbe.

Az aktív, cselekvő embert átjárja az életöröm, lelkesedéssel végzi tevékenységeit, az életkedvet áramoltatja magában. Belső indíttatása alapján cselekszik, képességei kibontakoztatására célokat határoz meg az életében, és lendületesen, összefogott energiákkal halad feléjük.

A dinamikus ember tisztában van a tevékenykedés pozitív érzelmi hatásaival. Az aktívan végzett cselekedetek nemcsak a belső örömöt növelik; hanem fejlesztik a megküzdőkészséget, a teherbírást, építik az önbizalmat, a jellemet. A cselekvő ember ezáltal önmaga terapeutájává válik.

Mi nem a dinamizmus?

A dinamizmus nem egy torz cselekvéskényszer, amikor azért helyezem magam nyomás alá, azért végzek akár erőn felül feladatokat, mert valójában félelmek irányítanak. Amikor csak azért vállalok magamra feladatokat, hogy megfeleljek másoknak, képzelt elvárásaimnak; hogy a közösségem és a társadalom számára elfogadható legyek. Nem egyenlő a dinamizmussal a túlpörgetettség sem, illetve ha túl sok mindennel foglalkozok valódi célok nélkül. Amikor azért menekülök a feladatokba, hogy eltereljem figyelmemet valós nehézségeimről.

Restség:

A restség nem tartozik az egészséges életmódhoz. A tétlenség és a cselekvésképtelenség kifejletlen személyiséget, kifejletlen érzelmi struktúrát takar. Gúzsba köthetik félelmek, depresszió, mentális és fizikai problémák.

Életmódunk lehetőséget ad arra, hogy valódi cselekvés nélkül is jól érezzük magunkat.. ideig- óráig. A komfortos lét azonban hamar megbosszulja magát, a cselekvésnélküliség lustaságot eredményez, ami pedig az önbizalomhiány, a sikertelenségérzés, a depresszió melegágya.

A tétlenséget sajnos meg lehet szokni és életmóddá alakítani. Nagyon őszintének kell lennünk magunkhoz, ha arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy cselekvők vagyunk, vagy inkább mindenből csak a szükséges minimumot teljesítjük.

További kérdések:

„Milyen célok felé haladok az életben? Miben fejlesztem magam?”

„Hogyan tudnék mindennapi tevékenységeimben örömöt találni?”

„Milyen módszereket alkalmazok, hogy túllépjek a nyűglődésen, a lustaságon?”

Üdvözlettel:

Pálosi Adrienn, pszichológus